A Valentin napi ajándékozásról pszichológus szemmel

Bálint nap vagy Valentin nap?

Úgy érzi, hogy már becsukott szemmel is piros bársonyszívecskéket lát? Nincs ezzel egyedül. A Bálint nap sok évszázados hagyományokat maga mögött tudó ünnep, a Valentin nap kifejezés, és a nyomában járó fogyasztói kultúra a kilencvenes évektől vált elterjedtté Magyarországon. A két elnevezés hasonlóképp osztja meg az embereket, mint a “Halloween kontra Halottak napja” polémia. Kissé kényszeredetten vagy örömmel, de megajándékozzuk párunkat ezen a napon.

Valentin nap

 

Miről árulkodik a szerelmi ajándék?

Leginkább rólunk. Arról, hogy a párkapcsolatunk fontos-e számukra, és oda tudunk-e figyelni a társunkra. A rutinszerűen megvásárolt ajándékok kínos jelei lehetnek annak, hogy a lelkünkben sok minden előrébb rangsorolódik, mint a párkapcsolatunk. Egyáltalán, hogyan választunk? Tudjuk-e, hogy a párunk milyen csokit szeret? Melyik a kedvenc virága? Vajon mire vágyik? Gyerekek mellől felnőtt társaságba? Lótás-futás után színházba? A Valentin napi ajándék jó esetben arról beszél, hogy társunkat – minden más szerepe mellett – elsősorban felnőtt férfinek/ nőnek nézzük, akivel intim testi és lelki kapcsolatot ápolunk.

 

Ami a pszichológiai rendelőben kiabálva kér helyet magának…

A pszichológusokhoz fordulók jelentős része valamilyen párkapcsolati problémával keres fel szakembert. Sőt gyakori, hogy együttműködés híján csak az egyik fél szeretné valahogy a saját feszültségét, elkeseredettségét csökkenteni, és azt végiggondolni, hogy mit keres még a kapcsolatában. A velük való beszélgetések során sokszor az derül ki, hogy nem pusztán egy akut krízishelyzet kialakulásával kell szembenézni. Az igazi probléma az, hogy a pár életében soha nem volt kultúrája annak, hogy közösen végiggondolják, hol a tart a kapcsolatuk. Hogy egyáltalán tart-e valahonnan valahová? Hogy kinek milyen igényei vannak, miben várnak segítséget, támogatást egymástól? Közhely ezt hangoztatni, de még mindig mondani kell az embereknek, hogy fejezzék ki nyíltan, mit várnak a társuktól, és kérdezzenek ők maguk is, hogyan látja őket a párjuk, mi az, amiben jó volna változni ahhoz, hogy harmonikusabb kapcsolatban élhessenek. Ezek híján a kapcsolat ideig-óráig működik ugyan, amikor azonban jönnek a terhek, beroppan kettejük törékeny építménye. Tipikusan ilyen helyzet az, amikor megszületnek a gyerekek: a feladatok jelentősen nőnek, a pár egymásra fordított ideje, energiája pedig csökken.

 

A párkapcsolatoknak történetük van

Ahogyan a saját személyiségünk magán hordozza az élettörténetünket, úgy a párkapcsolatok is történettel bírnak, és ebben sok-sok epizóddal. E szerelmi történet főszereplői a pár tagjai maguk. Az élet nem Angelina Joli és Brad Pitt körül forog, hanem körülöttünk. Saját közös történetünket pedig ápolni, mesélni és védeni kell. Ez adja a kulcsot ahhoz, hogy nehéz helyzeteket közösen meg tudjunk oldani.

A pár közös történetének fényében a Valentin napi ajándék többféle funkciót tölthet be. Lehet használni arra, hogy a pár történetének „filmszakadásait” toldozza-foldozza. Szélsőséges esetben azt a tátongó űrt próbálják a plüssmackókkal, ékszerekkel, egyebekkel betömni, ahol érzelmi köteléknek kellene lennie. A 20. század jelentős magyar pszichológusa, Mérei Ferenc foglalkozott az utalás jelenségével. Megfigyelte, hogy saját történettel rendelkező csoportban gyakran elég egy szó, egy mozdulat, és a csoport tagjaiban felidéződnek egész jelenetek, érzelmekkel, indulatokkal bíró események. Olyan események ezek, amelyek a csoportban történtek meg, így az utalás is csak a csoport tagjai számára bír jelentéssel. Azt gondolom, a Valentin napi ajándékok jó esetben ilyen szerepet töltenek be. Olyan intimitással teli finom utalások lehetnek, amelyeket csak a pár ért meg, kettejük számára hordoz jelentést, közös szövetségüket erősítve.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus