A 20. század elején az Egyesült Államokban egy Clifford Beers nevű fiatalt pszichiátriai osztályon kezeltek. Évekkel később, betegségéből felgyógyultan megírta emlékeit, így megörökítette azt a bánásmódot is, amelyben a pszichiátriai gondozás során részesült. Beers írásával utat tört egy teljesen más szemléletnek, mint ami a korábbi orvos–beteg kapcsolatot jellemezte. A Lelki Egészség Napjának alkalmából dr. Szerdahelyi Ferenc pszichiáterrel, az Egészségügyi Alapellátás Mentálhygiénés Csoportjának vezetőjével beszélgettünk.

– Nagyon gyakran hallható a „mentálhigiéné” kifejezés, mégis talán kevesen tudják, mit is jelent pontosan.

– Magyarul a lelki egészségvédelem kifejezést használjuk. Olyan szemléletmódot jelent, amely az ember lelki életével foglalkozó tudományok eredményeinek integrálásával segít a közösségben élő egyén problémáján. A hagyományos kórházi kezelés kiemeli a beteget környezetéből, attól függetlenül próbálja gyógyítani. Ez az intézményes ellátás drága, időigényes és gyakran nem elég hatékony megoldás. A mentálhigiéné ezzel szemben a megelőzést helyezi előtérbe, ezen belül is nagy szerepe van az elsődleges megelőzésnek (primér prevenciónak), amely a pszichés megbetegedés kialakulásának meggátolása érdekében a veszélyeztetett személyeket, csoportokat segíti. Ebben a munkában a szakemberek mellett nagy szerep jut a médiumoknak, az iskoláknak és a különböző kluboknak, önsegítő csoportoknak, közösségeknek is. Kiderült például, hogy az intézményes ellátásnál is nagyobb hatékonysággal bír a Névtelen Alkoholisták klubja, amelyet alkoholizmusból kigyógyult laikusok alapítottak, és amely a volt alkoholbetegek harmadlagos prevencióját, vagyis rehabilitációjukat, a társadalomba való beilleszkedést segíti.

– Hogyan beszélhetünk lelki egészségről? Hiszen kisebb-nagyobb lelki problémái mindenkinek vannak. Sőt adódnak olyan élethelyzetek, pl. közeli hozzátartozó halála, amelyeket lehetetlenség „jól” viselni… Ki egészséges és ki beteg?

– Lelki egészség és betegség között nincs éles határvonal. Mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor megbillen belső egyensúlyunk. Egyikünk sincs védve a betegséget kialakító tényezők hatásaitól, ugyanakkor a pszichésen beteg emberben is vannak olyan egészséges én-részek, amelyekre támaszkodva meg lehet gyógyulni. Életünk során – teljesen természetes módon – mindannyiunkat érnek veszteségek, olyan élethelyzetekbe kerülünk, amelyekben a régi megoldási módok nem működnek. Krízist élünk át. De ez nem feltétlenül von maga után megbetegedést, egy krízisből ki lehet jönni nagyon gazdagon: érettebbek, tapasztaltabbak leszünk, az új egyensúly összetettebb, stabilabb, magasabb szinten jön létre. Jó példa erre a serdülőkori krízis. A fiatal gyakran úgy érzi, lázadnia kell a szülők ellen ahhoz, hogy a saját útját járhassa, hogy fejlődésének egy magasabb fokára juthasson. A krízis nyitottá tesz, s ebben a nyitottságban lehetőség nyílik új, eddig nem használt, fel nem ismert megoldási módok alkalmazására. Ebben a belső munkában tud segíteni a szakember. Végiggondolhatók azok az alternatívák, amelyek a krízisben lévő előtt megnyílnak, lehetőség van a történtek újragondolására, annak átbeszélésére, hogy kire, mire van szüksége a problémával küzdő embernek, aki aztán maga találja meg a számára legelőnyösebb megoldást.

Bimbó Melinda

Samuel F. Johanns képe a Pixabay -en.

A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2003. 10., októberi számában.