Hogyan lehetnénk boldogabbak? – Bagdy Emőke könyvéről

BAGDY EMŐKE: HOGYAN LEHETNÉNK BOLDOGABBAK?
Kulcslyuk Kiadó, 2010

boldogság pszichológusBagdy Emőke nem alkuszik: könyvének igen lényegre törő címet adott: Hogyan lehetnénk boldogabbak? A gyerekekben még megvan az a képesség, hogy saját magukat a világ középpontjaként lássák, és játékaikban, kedvelt meséikben természetesen királyok, királylányok, oroszlánok, versenylovak szerepébe bújjanak, annál kevesebbel ne érjék be. Valahol „az emberélet útjának felén”, de valószínűleg már korábban is – talán iskoláskor tájékán – elveszítjük ezt a képességet. Feladjuk vágyaink egy részét, kompromisszumot kötünk a sorssal, a körülményekkel, a lehetőségekkel.

Egyfelől ez a realitáshoz való viszony természetes része, a behatároltabb, megvalósítható célok kitűzése mögött az érettség, az alkalmazkodóképesség, a fejlődő önismeretünk és a világról szóló tudásunk gyarapodása áll.
Másfelől viszont minden egészséges ember tartozik magának annyival, hogy élete során időről időre megáll, és megnézi, hol is tart ahhoz képest, ami eredetileg szeretett volna lenni. Ahol a régi vágyott kép és a tükörből ránk néző kép nagyon eltér egymástól, ott van min gondolkoznunk. Tudunk-e számot adni arról, miért van ez így? Tetszik-e, amit látunk, vagy nagyon elkanyarodtunk attól, amit szerettünk volna, és szenvedünk az aktuális állapottól? Akinél nagy a széttartás a vágyott és az aktuális énképe között, az vagy olyan erős elhárításokkal él, hogy meg sem engedi magának, hogy szembesüljön a fájdalmas valósággal, vagy megtörténik ez utóbbi, és a személy krízisbe kerül. Ez nagyon kínzó belső állapotot jelent, ugyanakkor éppen a válság okozta megrázkódtatáson keresztül nyílik lehetőség is a változtatásra.

Így van ez az egyes ember életében, sőt így van ez a pszichológiában, és más tudományokban is. A szociálpszichológiában például mély válságot hozott, hogy a kísérletek olyan problémákat jártak körbe, amelyek a tudományos vizsgálódás szempontjából igen kurrens témáknak számítottak annak idején, az emberi élet alapvető kérdéseihez viszont vajmi keveset tudtak hozzátenni. Éppen ezért kettős vonatkozásban nagyon jelentős Bagdy Emőke felvetése. Egyrészt az olvasó szempontjából, aki igenis ne adja alább: akarjon boldog lenni, és olyan olvasmányt válasszon, amely azt ígéri, hogy tud ehhez támpontokat nyújtani a számára. Másrészt sokatmondó a cím a pszichológia szempontjából is, mert a szerző olyan témát tűzött zászlóként a hajójára, amely az emberiséget foglalkoztató témák közül az egyik legrégibb, legjelentősebb, és – ha nem is régóta, de – méltán tart arra számot, hogy a pszichológia „komolyan vegye”, és tudományos vizsgálódás tárgyává tegye. A hajós hasonlatnál maradva meg kell még azt is említeni, hogy „nemzetközi vizeken” most elég „jó széljárás” van, Bagdy Emőkének volt mit „befogni a vitorlába”. Kötete csupa olyan írást foglal magában, amelyek az utóbbi egy-két évtized pszichológiai szakirodalmának felkapott témáit járják körül.

A kötet címadó írása a Hogyan lehetnénk boldogabbak? a boldogságkutatás főbb eredményeit foglalja össze, és pontokba szedve gyakorlati útmutatót ad azok számára, akik a mindennapjaik során nap mint nap szeretnének tenni azért, hogy harmóniában éljenek magukkal és másokkal. Így a jóllét elérésében alapvető fontosságú, hogy tudjunk hálásak lenni, köszönetet mondani; törekedjünk a derűre, nevessünk, mosolyogjunk; figyeljünk oda másokra, tegyünk jót, ha tudunk; ápoljuk és élvezzük családi, baráti kapcsolatainkat; tudjunk megbocsátani magunknak is, másoknak is; legyenek céljaink, élettervünk; éljünk a jelenben; tartsuk karban a testünket, mozogjunk. A boldogság e tízparancsolatán belül helyet kap a problémákkal való megküzdés, a negatív érzelmek kifejezése is.

Az Öröm, harmónia, boldogság című írás témájában sok tekintetben hasonló. A szerző itt az örömkeresés útját öt kulcsszó mentén írja le, ezek: kacagás, kocogás, lazítás, érintés, segítés. Bagdy részletesen tárgyalja ezek jelentőségét nemcsak a lelki egészségre nézve, hanem a testi egészség, az immunműködés, a különböző szervek, szervrendszerek optimális működése, és a társas kapcsolatokra gyakorolt pozitív hatás tekintetében is. Az Új irányok a pszichológiában: az egészségvédő megbocsátás és a poszttraumás növekedés a fenti témakörök mögött álló pszichológiai iskolákról: a humanisztikus, a transzperszonális és a pozitív pszichológiáról informál. A lelki labirintus és Ariadné fonala az önismeret fontosságára figyelmeztet, a kötet férfi–nő viszonyt körbejáró írásai a boldogságkeresést a párkapcsolat gyújtópontjából közelítik meg, és arra figyelmeztetnek, hogy noha a szüleinkkel való kapcsolat rányomja a bélyegét választásainkra, sok minden megtanulható.

Az érdeklődő olvasó a pszichológiai ismeretterjesztő irodalom köréből szép kivitelű és magas színvonalú segítséget kap ahhoz, hogy – Cserháti Zsuzsa dalát idézve – a boldogság és ő, ha csak rövid időkre is, de összejöhessenek.

Bimbó Melinda, pszichológus

A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2011. 3-4., március-áprilisi számában.