Halottak napja

November másodika halottak napja. A magyar néphagyomány egykor nagyon gazdag halottkultusszal rendelkezett. Ez mára jelentősen megfakult. A legtöbb család életében azonban még mindig szokás ilyenkor a temetőbe látogatás, a sírok rendbetétele, a gyertyagyújtás. (…)

Egy év a gyászév?

Hagyományosan egy évet tekintettek gyászévnek. Egy teljes esztendő során ugyanis sorban át kell élnünk azokat az ünnepeket, amelyek emlékei az elhunythoz kötődnek. Névnapok, az elhunyt születése napja, a házassági évforduló, a karácsony, nyaralás, ami az előző évben még ővele volt teljes, stb. Minden ilyen jeles esemény újból és újból felbolygatja a gyászoló lelkét, azt tudatosítva benne, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban, az eltávozottat soha semmi vissza nem hozhatja, az életnek nélküle kell folytatódnia. Ennek tudomásul vétele lassú, fájdalmas, gyakran érdekes álmokkal vegyes folyamat, melyet a szakemberek többféle szakaszelmélet segítségével próbáltak megragadni. Noha ez utóbbiakról sokat lehet most olvasni, fontos azt tudatosítani, hogy a gyászolás mindig hallatlanul egyedi, nem lehet, és nem is kell sem könyveknek megfelelően haladni ebben a belső munkában, sem egy év alatt túljutni a fájdalmon, dühön, magányosságon.

Csak ezt a napot “túléljem”

Gyakran már hosszú hetekkel a halottak napja előtt feszíti a gyászolókat az a tudat, hogy közeleg ez az esemény. Általában minél frissebb a veszteség, annál rémítőbb a gondolat, hogy a temetőbe kell menni gyertyát gyújtani olyasvalaki sírjánál, aki életünk, mindennapjaink része volt. Sokszor a cél ilyenkor valahogy, akárhogy végigcsinálni és túlélni az égetést. Hónapok, évek elteltével ezt az állapotot egyre inkább fel tudja váltani a csendes, békés emlékezés.

Halottak napjára készülve a gyászolónak fontos tudatosítani magában, hogy mi esne neki jól, mi és hogyan történjen meg ezen a napon. Gyakran – főleg az első évben – fontos lehet, hogy a gyászoló ne maradjon egyedül fájdalmával. Vannak, akiket az nyugtat meg, ha gondoskodhatnak halottaikról: lemossák a műkövet, kiszedik az évelő növényeket, krizantémot ültetnek a helyébe, stb. Jóleshet, hogy ha van kivel beszélgetni az elhunytról, különösen olyasvalakivel, aki ismerte őt, akivel vannak közös élmények. Alkalom lehet ez a nap régi család fényképek nézegetésére, a még élő hozzátartozókkal együtt, vagy akár magányosan.

A teljes cikk az alábbi weboldalon olvasható:

 

Mentálhigiénés Csoport