Nem mind arany, ami fénylik

FEJES ENDRE: JÓ ESTÉT NYÁR, JÓ ESTÉT SZERELEM

Viktor Edman fiatal görög diplomata a Margitszigeti Nagyszállóban lakik, szintén diplomata édesapja Washingtonban él második feleségével, aki Svédországból származik. A fiú kedvesen töri a magyart, kék ruhában egy saját sofőrrel és Chevrolet-vel jár, drága cigarettát szív és jobbnál jobb éttermekben múlatja az időt fiatal nők társaságában. Ilyenkor kirakatja a kis görög zászlót az asztalra, és a pincérhez angol nyelven szólva Vat 69 fajtájú skót viszkit hozat. Nagyvonalúan ad borravalót, százassal (az abban az időben legnagyobb címletű papírpénzzel) fizet, és soha nem kér vissza. Rendszeresen eltűnik, ilyenkor azt mondja, Ferihegyre megy, ahol Washingtonba repülő gép várja. Bőrkötéses füzete tele van konzulok címeivel.

Egy szegényparaszt családból származó huszonéves fiú – talán Halák Bélának hívják – lakatos egy gyárban. Agyonmosott, foltozott munkaruhában dolgozik, arca borostás és olajos. Nyolc általánosa van, segédmunkásként kezdte, a gyárban lett betanított lakatos. 1600 forintot keres egy hónapban. Két pár cipője van. A gyárban a munkatársaknál gyorsabban és ügyesebben dolgozó fiúban felettesei látnak tehetséget és szorgalmat. Szívesen beiskoláznák, hogy előbb érettségit, aztán diplomát szerezzen. A lakatosfiú egy ágyat, pontosabban egy szalmazsákot bérel, a penészes fürdőszobában a rozsdás csapot naponta csak egyszer használhatja, reggel. Esténként fáradtan angol vagy francia szótárt lapozgat, magnóról idegen nyelvű szöveget hallgat, jegyzetel.

Mi késztet egy embert arra, hogy kettős életet éljen? Meddig lehet ezt játszani? Ahogyan a fiú lebukása után annak egyik főnöke megjegyezte, kétségtelen, hogy a hatvanas évek legvégén a külföldiek megkülönböztetett figyelmet élveztek a budapesti vendéglátó egységekben, és hogy a nők szívesebben ismerkedtek olyan férfivel, akinek van pénze, ráadásul a nyugati országhatár sem akadály számára. Viktor Edman minden partnernője úgy érezte, hogy most aztán megfogta az Isten lábát. Bár volt, aki szkeptikus volt a tekintetben, hogy megérdemli-e a rászakadt jót.

Így volt ezzel Juhász Katalin postáskisasszony is, az első partnernő, aki fiatal kora ellenére sokat csalódott, és elvált asszonyként már első este Mr. Edmané lett. Így aztán habár nem hitte, titkon mégiscsak remélte a házasságot. Végül az egész család magát költségekbe verve hoppon maradt az eljegyzési vacsorán a rokonság előtt.

Hasonlóképpen jár az egész Hűvös család is, akik eladósorba került leányuk „bugyogóját őrzik”: a fiatalok randevúján az anya, az apa és még két gyerek is megjelenik, a családtagok drága pénzen szerzett ruhákban, mint jelmezbálból odatévedt idegenek, úgy ülnek és várnak hiába a Margitszigeti Nagyszálló éttermében.

A mitesszeres képű Veronika, akit a boltos mutatott be, már maga keresi magának az igazságát. Féltékenységtől hajtva a fiú után megy, és a nyolcadik kerületi bérház kapujában a házmestertől tudja meg, hogy oda nem járnak diplomaták.

A fiúban, aki a bérházban lakik, és Mr. Viktor Edmannak adja ki magát, fel sem merül, hogy „játékával” ezeknek a lányoknak és hozzátartozóiknak kárt okozna. Mivel nem akar legfeljebb „egy szar magyar mérnök” lenni, keményen megdolgozik álságos világának sikeréért. Csalása majdnem tökéletesen felépített mestermű, személyisége egy olyan oldalának kibontakoztatása, amelyre „legálisan” esélye sem lenne.

Olyan helyekre jut el, ahol munkásként talán ki sem szolgálnák, a személyzet meghajol előtte. Olyan lányok esedeznek utána, akik egyébként szóba sem állnának vele. A diplomataszereppel való azonosulás lényeges vonása a gáláns nagyvonalúság, az úriemberség: Cinzano a házmesternek, virág a lányoknak, nagy borravalók, epehólyagműtét fizetése Veronikának, gyógyszerhozatás Hollandiából. Ahogyan barátja, a Chevrolet-t vezető fiú megfogalmazza: „Cipeled őket, kifizeted három nap alatt az egész havi kereseted. Szerintem nem is kefélsz velük, csak nyomod a süket sódert.”

Nem cél párt találni, nem cél megnyílni és felolvadni valaki másban, nem cél fizikai értelemben megszerezni a másikat. A cél: Mr. Viktor Edman diplomata bőrébe bújni (a keresztnév megválasztása is beszédes, a Viktor magyarul „győzőt” jelent). És így kipróbálni, végig élni mindent, amit egy magyar lakatos nem tehet meg. Ez a fiú keresi a merész kihívásokat, vágyik az elismerésre, és magányos farkasként munkahelyi és otthoni környezete ellenérzését kivívva járja a maga útját.

A diplomataszerepbe bújás nemcsak énje egy megvalósíthatatlan lehetőségének kipróbálása, hanem intellektuális és fizikai kihívás is. Az alacsony termetű fiú (ennek szintén szerepe van abban, hogy „nagyobb” szeretne lenni) a gyárban nehéz fizikai munkát végez, miközben szilván él. Nappal a gép mellett áll, éjjel tanul vagy randevúzik, és szenvedélyét úgy éli ki, hogy soha egy percet nem késik a munkahelyéről. Maguk a találkozások folyamatosan magukban hordják a lebukás veszélyét.

A Mr. Edmant alakító lakatos igazi csaló módjára játszik áldozataival. Kitérő válaszaiban, melyekben nagy segítségére van a tettetett nyelvi nehézség, nem téved olyan területre, amelyet nem ismer eléggé. Sőt a diplomaták életéről szóló tudását sajátosan és váratlan időközönként elegyíti a valóság egy-egy darabjával. Így még kedvesebb és kiismerhetetlenebb a lányok számára. Ha elmondja, hogy Dunapatajon született a temető mögött, hogy ha nincs pénze, szilvát eszik, vagy hogy ő egy szélhámos, mindenki csak nevet rajta.

E kegyetlen játék akkor fordul komolyra, sőt már-már alig leplezettre, amikor Mr. Edman életébe beköszönt „Nyár”, a magas, sudár Karácsony Nagy Zsuzsanna, aki legalább annyira tehetséges és elszánt a külvilág számára eljátszott szerep fenntartásában, mint a lakatos fiú.

Bimbó Melinda, pszichológus

A cikk eredeti változata megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2009. 7-8., július-augusztusi számában.