Terhesség, várandósság, másállapot

JOAN RAPHAEL-LEFF: MÁSÁLLAPOT. A VÁRANDÓSSÁG PSZICHOLÓGIÁJA.
HÁTTÉR KIADÓ, BUDAPEST 2010

A gyermek érkezésére való felkészülés az utóbbi 100 évben nagyon alapvető változásokon ment keresztül. A nagycsalád mint életközösség a hagyomány útján adta tovább azokat a legfontosabb ismereteket, készségeket, amelyek a szülő nőt és környezetét átsegítik e megrendítő, nehézségekkel és szépségekkel teli időszakon. Ez a fajta áthagyományozódás – akárcsak a népköltészet vagy a paraszti konyha – minden lényegeset megtart, és minden esetleges, felesleges dolgot „kigyomlál”.

Napjaink gyermekvárásra, szülésre, csecsemőgondozásra való felkészítéséből éppen ez a „természetes szelekció” hiányzik. Nyomtatott és elektronikus magazinokban, internetes portálokon számos fontos ismeret (sőt társas támogatás is!) szerezhető, ugyanakkor a lányok, asszonyok – gyakran már hasukban a babával – egy sor olyan információval is „nyakon öntik” saját magukat, amely legfeljebb zavarodottságot okoz bennük.

A vizsgálatokról, várható eseményekről való információgyűjtés, a tárgyi eszközök beszerzése és a fizikai felkészülés mellett gyakran háttérbe szorul a belső történésekre való odafigyelés, befelé fordulás. Pedig igen termékeny időszak a kilenc hónap: rengeteg új tapasztalatot hoz, és sok korábbi élményt felszínre vet, mély családi viszonyokat borzolhat fel, és egyben lehetőséget teremt e kapcsolatok újrarendezésére annak, aki él ezzel a lehetőséggel.

terhesség, várandósság, másállapot

Az idén megjelentetett Másállapot c. könyv éppen erre helyezi a hangsúlyt. Szerzője, a szociálpszichológiában járatos pszichoanalitikus Raphael-Leff maga is többszörös anya.

A szerző egyik központi fogalma, vagy úgy is mondhatnánk: munkamodellje a méhlepény paradigma. A kilenc hónap alatt az anya és magzata egy biológiai és pszichés egységet alkot. Raphael-Leff elméletében a placenta ennek a testi-lelki kapcsolatnak a szimbólumává válik. A kismamák között nagyon nagy egyéni különbségek vannak a tekintetben, hogy hogyan élik meg a születendő gyermekükkel való kapcsolatot, és a saját testüknek a babával való megosztását. Ez a spektrum a „parazita betolakodó” elviselésétől az idealizált „pocaklakó” befogadásáig terjed.

A szerző kutatásai és klinikai tapasztalatai alapján megpróbálta különböző osztályokba sorolni az anya-magzat kapcsolatot, illetve a várandós nőket aszerint, hogyan élik meg ezt a testi-lelki összekapcsoltságot. Megkülönböztet ösztönző, szabályozó és kölcsönös anyai modellt. Eszerint ösztönző az a nő, aki mindent alárendel a terhességnek és a születendő gyermek egészséges testi-lelki fejlődésének. Nagyon aktívan, tudatosan foglalkozik másállapotával, ebben az odaadó viszonyulásban a többi családtag és saját igényei teljesen a partvonalra szorulnak.

A szabályozó nő éppen ennek az ellentéte: megpróbál úgy élni, mintha mi sem történt volna, nem engedi, hogy születendő gyermeke az ő életének középpontjává váljon. Ő az, aki a legutolsó időkig bejár dolgozni, illetve minél hamarabb visszatér a munka világába, s tudatosan-tudattalanul elvárja, hogy a megérkezett újszülött olyan hamar belesimuljon egy már meglévő, megszokott rendbe, amilyen gyorsan csak telik tőle.

A harmadik, a kölcsönös típus az előbbi kettővel szemben tisztában van saját ellentmondásos érzéseivel, el is önti az anyaság érzése feletti öröm, ugyanakkor sajnálja is az életnek azokat a részeit, melyeket a gyermek megérkezésével maga mögött kell hagynia. Figyelme egyre inkább befelé fordul, ugyanakkor figyel a külvilágra is, párkapcsolatát nem eluralja, hanem új színekkel, tartalommal gazdagítja születendő gyermeke.

Természetesen ahány terhesség, annyiféle belső állapotmintázat létezik, nem lehet, és nem is kell senkit kizárólagosan egyik vagy másik csoportba sorolni, sőt akár egy terhességen belül is változhat az anyák beállítódása. Ez az osztályozási rendszer inkább abban nyújt segítséget, hogy felhasználásával jobban megértsünk belső folyamatokat: akár önismereti szinten, akár kutatásokban.

A kötet tartalma nagyon szerencsés együttesét alkotja azoknak az ismereteknek, amelyek laikus emberek érdeklődését felcsigázhatják, illetve amelyek a szakmabeliek számára fontos információkat hordoznak a várandósság lelki vonatkozásairól. A szerző ezeknek a lelki vonatkozásoknak tág körét tárgyalja. Így a vágyott gyermek fogantatását a szülők fejében, a tervezés, nem tervezés eseteit, az elképzelt fantáziagyermeket, akitől a hús-vér gyermek kibújásakor el kell köszönni, az apaságot, a terhesség alatti szexuális életet, magát a szülés élményét, a családi kapcsolatok megváltozását. Ez utóbbiak közül a leglényegesebb belső történés, hogy egy anya lányából anya lesz. Az első gyermekével várandós kismama a baba kihordása, megszülése által kikerül a gyerek-pozícióból, és ezután már ő maga felelős anyaként egy másik életért.

A kötet egyik legizgalmasabb része a terhesség során előforduló álmokkal ismerteti meg az olvasót. Az ebben az időszakban megsokasodott, élénk, néha ijesztő álmok kultúrától függetlenül tükrözik a terhesség ősi világának titkait: azokat az ősi közös tapasztalatokat, amelyek a termékeny, változó és megosztott testre vonatkoznak, a teremtés erejére, halálfélelemre, szeretetre és gyűlöletre. De megjelennek az álmokban a kismama személyes fantáziái, szorongásai is.

Raphael-Leff külön kitér a kismamákkal folytatott pszichoterápiára, mely nemcsak a szülészeti komplikációk, a szülés utáni depresszió vagy a gyermekbántalmazás valószínűségét csökkenti, hanem lehetőséget nyújt a gyermekvárással, szüléssel, szülővé válással kapcsolatos érzelmi nehézségek feldolgozására.

Bimbó Melinda, pszichológus

A cikk Termékeny időszak címmel megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2010. 7-8., július – augusztusi számában.