Jó napot!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a halálfélelmet le lehet-e győzni? Idén 8 hetet voltam pszichiátrián, szedem a gyógyszereket, de minden nap ezen jár az eszem, nem megyek sehova. 25 éves vagyok, testileg egészséges. Nem akarok meghalni, annyira félek!
Köszönöm válaszát.
Tisztelettel:
Emese

Kedves Emese!
Valamennyire mindannyiunk életének része az, hogy időnként szorongunk attól, hogy egyszer majd nem leszünk. A halálfélelem része az életünknek, bármennyire is nem „trendi” ezt tudatosítani manapság. Sajnos vagy inkább szerencsére nem görög istenek vagyunk, akik az örökkévalóság súlytalanságában lebegünk, hanem mind elmegyünk egyszer, és időről időre nekünk szegeződik a kérdés: mi marad utánunk?  Ha nagyon másként élünk, mint ahogy eredetileg szerettünk volna, ez sok feszültséget, szorongást szülhet. A 20. század egyik leghíresebb filozófusa, Martin Heidegger állítja, hogy éppen a halál, a végességünk tudata az, ami értéket ad az életünknek, annak az időszaknak, ami a halál előtt a miénk, s így azzal töltjük meg, amivel fontosnak gondoljuk.

Emese esetében az viszont nincs rendben, hogy „főműsoridőben” ez az aggódás teszi ki a napjait. Annak eldöntéséhez, hogy egy-egy pszichés probléma betegségként értelmezendő és kezelendő-e fontos kritérium, hogy mennyi szenvedést okoz, mennyire korlátozza a mindennapi életet, a (felnőtt) szerepeknek a betöltését, pl. munkavállalást, társas kapcsolatok fenntartását.

Három dolog jutott eszembe ahhoz, amit ír.

1. Érdemes volna a kezelőorvosának elmondania, amit itt leírt, mert lehet hogy még fog változtatni a gyógyszerbeállításon, ha Ön ad visszajelzést a hogylétéről.

2. Fontos volna, hogy kapjon pszichoterápiás segítséget is a gyógyszer mellett. Érdemes kinyomozni, hogy a kórházba, esetleg máshová (pl. családsegítő központba) tudna-e járni. Egy pszichoterápiás kapcsolatban beszélgetések során lehet ahhoz közelebb jutni, hogy mi okozza az Ön halálfélelmét.

Pexels képe a Pixabay -en.

3. Írja, hogy testileg egészséges, nem jár sehová. Emese, kezdjen el valamit sportolni, mozogni! Lehet ez akár napi 1 óra séta is. A lényeg, hogy muszáj kimozdulni a négy fal közül. Odakinn érhetik új ingerek, ezek segíteni tudnak Önnek, hogy kicsit „kikapcsoljon”, elterelje a figyelmét a bajáról, pozitív élményekkel tudjon töltekezni: nézni az őszi faleveleket, kutyasétáltatókkal szóba elegyedni, stb. Másfelől a mozgás azért is fontos, mert olyan kémiai anyagokat szabadít fel, amelyek a jó közérzet megélésében játszanak szerepet.

Minden jót kívánok Önnek, és kitartást!
Üdvözlettel,
Bimbó Melinda