A szerelmi bánat feldolgozása

Plátói szerelem, amiről kiderül, hogy sosem lehet belőle semmi. Az első szerelem véget érte. Elhagytak, elhagyom, közös megegyezéssel elválunk. Megcsalás és szakítás. Válás két év után, válás húsz év után. S a legnehezebben feldolgozható veszteség: a házastárs halála. Az élethelyzetek nagyon különbözők, amit átélünk, az viszont hasonló. Talán alig van ember, akit nem érintett még meg a szerelmi bánat.

“Úristen, normális vagyok?!”

Valószínűleg igen. Az álmatlanság, intenzív álmodás, étvágytalanság, vagy épp az „állandó rágás”, rosszkedv, koncentrációs problémák, gyomortáji szorítás, gyakori sírás, visszatérő gondolatok, stb. mind azt jelzik, hogy teste-lelke az akut stressz állapot tüneteit produkálja, amely ebben az élethelyzetben természetes.

 szerelmi bánat feldolgozása

 Szakítás – veszteség – gyász

A szakítás egy kicsit olyan, mintha meghalna valakink. Noha a másik fizikai, szellemi mivoltában továbbra is létezik – sőt gyakran látványosan éli világát nélkülünk –, a mi számunkra bizonyos értelemben mégis halott. Elment, és vele együtt a mi életünk egy része is véget ért.
A szakításkor fellépő erős stressz után el kell indulnia a veszteség feldolgozásának. Ez utóbbi során gyakran tapasztalhatunk magunkon olyan jellegzetességeket, amelyek a depresszió állapotához hasonlatosak (anélkül, hogy betegek volnánk). Emellett a haragtól, elkeseredettségtől, indulatkitöréseken át a csendes belenyugvásig sokféle állapot válthatja egymást. Ez furcsa lehet számunkra, különösen, ha az első ilyen nagyobb megrázkódtatást éljük át. Baj ezekkel a belső állapotokkal csak akkor van, ha megrekedünk valamelyikben, és képtelenek leszünk idővel nyitottá válni egy új párkapcsolatra.

Szerelmi bánat és megküzdés

“Minden este más csajom lesz”

Az emberek szívesen élnek azokkal a megküzdési módokkal, amelyek elterelik a figyelmet a fájdalmukról. Ide tartoznak a „bepasizok”/ „becsajozok”, „leiszom magam filmszakadásig”, „buli buli hátán” típusú „megoldások”. Ezek ideig-óráig elfedhetik a szakításhoz kapcsolódó kínzó érzéseinket, gondolatainkat. Ennél többet azonban nem tudnak nyújtani. Sőt a „kutyaharapást szőrivel” elvet gyakorolva beletekeredhetünk olyan kapcsolatokba (vagy akár egészségügyi problémákba is), amelyeket általában megspórolunk magunknak, amikor nem egy friss sebbel a lelkünkben ismerkedünk.

Beszélgetés

A szerelmi bánat feldolgozásában nagy szerephez jutnak azok a megküzdési módok, amelyeket lehetővé teszik azt, hogy megfogalmazzuk, formába öntsük, kiürítsük magunkból a felgyülemlett érzéseket, gondolatokat. Szerencsés esetben jó társak is vannak ehhez. Nagy szolgálatot tehet ilyenkor egy barátnő, anya, olyan ismerős vagy rokon, akihez őszintén fordulhatunk. Ha senkink sincs, akivel megoszthatnánk a párkapcsolatunkkal kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket, egy napló is sokat segíthet. Később érdemes visszaolvasni bejegyzéseinket, meglepő látni, hogyan változunk még akkor is, amikor egy örökkévalóságként éljük meg bánatunkat, szenvedésünket.

Művészetek, sport, kreatív alkotómunka

Mindegyik remek terep a feszültség kiürítésére, vagy akár magas szintű megmunkálására. Egy-egy jó zene segíthet átadni magunkat érzéseinknek utána megkönnyebbülést élhetünk át. A könyvek – akárcsak a jó ismerősökkel való beszélgetések – azzal szembesíthetnek bennünket, hogy mások is voltak hozzánk hasonló helyzetben, nem vagyunk egyedül a gondunkkal. A fizikai aktivitásnak számos pozitív élettani hatása ismert.

Tisztázás, lezárás, méltósággal elvonulás

Könnyebben el tudjuk fogadni, hogy véget ért egy párkapcsolat, ha tudjuk, hogy miért történt. Ha a másik fél partner ebben, érdemes nyugodt körülmények között leülni, beszélgetni erről a szerelemről. Sokat tudhatunk meg ilyenkor magunkról, és sokat adhatunk is a másiknak. Ez mindkét felet segítheti abban, hogy ne romokba dőlt önbecsüléssel, vert hadként távozzon.

Van-e szükség szakember segítségére, ha szerelmi bánat érte?

A szerelem, a szakítás és a szakítást kísérő fájdalom része minden egészségesen működő ember életének. Bár a szakítás kétségtelenül kínzó érzéseket, álmokat, gondolatokat és kusza heteket von maga után, általában szakember segítsége nélkül lezajlik a veszteség feldolgozása. Akikre és amire elsősorban szükség van: barátok, családtagok, bizalmas ismerősök figyelme, szeretete, támogatása.

Úgy gondolom, két olyan ok van, amiért érdemes pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulni.
1. Elhúzódó krízishelyzet. Ha hetekkel, hónapokkal a szakítás után sem tér vissza az élet a mindennapi kerékvágásba.
2. Ha a szakítás kapcsán olyan önismereti kérdések foglalkoztatják, amelyeket szívesen kibogozna. Pl.: Miért „megy be ugyanabba az utcába” többször is? Milyen Ön férfiként/ nőként/ társként? Mi az, amiben jó volna változnia ahhoz, hogy a következő párkapcsolata harmonikusan működjön?

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus