Van, aki azt érzi, elnyelte egy fekete lyuk. Más mint egy dermedt nyuszi, csak ül az ágy sarkában, és remegve várja, hogy ennek egyszer vége legyen. Sokan megőrüléstől, az énjük széthullásának félelméről számolnak be. Az már „jó”, ha valakinél bekapcsol, hogy „ez itt egy pánikroham”. Sokszor azonban ennek felismerése egy tanulási folyamat eredménye.

Mi is történik tulajdonképpen a testünkben, lelkünkben, amikor pánikrohamot élünk át?

 

Milyen tünetekkel jár a pánikroham?

A pánikroham egy rendkívül kínzó, számos testi tünettel járó állapot. Heves szívdobogás, emelkedő pulzusszám, légszomj, fulladás, mellkasi szorítás, remegés, reszketés, izzadás, hasi diszkomfort, szédülés, zsibbadás, hidegrázás vagy hevülés jellemezheti. E mellé társulhat megőrüléstől, meghalástól való félelem, az én elidegenedettségének vagy a realitástól való elszakadottságnak az érzése.

Egy klasszikus pánikroham során a fentiek közül négy vagy ennél több tünet jelenik meg, és a pánikrosszullét meglehetősen gyorsan, kb. 10 perc alatt eléri teljes intenzitását.

A pánikroham ördögi köre

A pánikroham bekövetkezésének egyik kardinális eleme a katasztrofizálás. Ami azt takarja, hogy egy-egy, nagy valószínűséggel ártatlan testi tünettől, pl. a szívritmus hirtelen gyorsulásától megijedünk, és valami sokkal súlyosabb dolognak véljük, mint ami valójában. Lehet, hogy csak szaporáztuk a lépteinket, vagy egy vizsga miatt izgulunk, amire reagált a test. De mi nem ezzel kötjük össze a szívverést, hanem elkap bennünket az aggodalom, hogy vajon mi bajunk lehet.  Elkezdjük sűrűbben szedni, kapkodni a levegőt, amitől megváltozik a vérünkben az oxigén-szén-dioxid arány, ettől pedig furcsa, „elszállós” érzetünk lehet. Ettől még jobban megijedünk. Ahogy növekszik bennünk a félelem és a bizonytalanság, úgy jutunk egyre sötétebb gondolatokig. Pl. hogy az infarktus jelei is lehetnek ezek. Kiver minket a víz, és lehet, hogy zsibbad kezünk, lábunk.  Minél jobban eluralkodik rajtunk a szorongás, annál sötétebb (és a realitástól egyre távolabb eső) fantáziáink lesznek, miközben a testünk a stresszreakció egyre több jelét mutatja.

 

Milyen helyzetekben fordul elő pánikroham?

A legkülönbözőbbekben. A pánikrohamokat átélő emberek egy csoportja jellemzően olyan helyzetekben lesz rosszul, amelyek a társas érintkezés színterei. Továbbá sok pánikrohammal küzdő ember rosszullétében szerepet játszik az, hogy úgy látja, nem könnyű ebből a helyzetből kimenekülni. Pl. sokan attól szenvednek, hogy egy nagyáruházban óriási sor van a kasszáig, az ajtók pedig messzinek tűnnek. Vagy épp kínosnak érzik annak a lehetőségét, hogy ha rosszul lesznek egy helyközi járaton, kell szólni kell a sofőrnek, hogy álljon meg.

De ismeretes ennek a homlok egyenest ellenkezője is. Van, aki teljesen egyedül van, és úgy ébred reggel az ágyában, hogy már rosszul van. Vagy épp este, elalvás előtt, mások pihenés közben tapasztalják, hogy a pánikrosszullét, mint „derült égből a villámcsapás” úgy tör rájuk.

Csak a két fenti bekezdésből is látható, hogy van, amikor jelen vannak provokáló külső ingerek a pánikrosszullét lefutásához, míg máskor nem azonosíthatók ilyenek. Ez utóbbinál a pánikrohamot átélő személy belső világában „történik valami”, ami elindítja a szorongásos rosszullétet.

 

Betegség-e a pánikroham?

Nem. Nagyon sok ember él át pánikrohamot úgy, hogy nem lesz ennek későbbi folytatása az életében. Abban, hogy ez így történik, óriási szerepe van annak, hogy a pánikrosszullétet átélt ember hogyan gondolkodik arról, ami vele történt. Aki nem szorong azon, hogy mikor „üt be a mennykő” megint, az védettebb. Szintúgy azok, akik ha észlelnek is ártalmatlan testi jeleket magukon, nem a legrosszabbra gondolnak rögtön. Az is sokat segít, ha tudunk reálisan és jóindulatúan viszonyulni magunkhoz. Pl. egy pánikrosszullét megtörténtét tudomásul véve „lassítani egy kicsit”.

Még egy nem lelki vonatkozású dolog is van itt azért.
Érdemes tisztázni, kivizsgálni, hogy mi történt. Ha például mentő visz kórházba egy rossz állapotban lévő embert, vagy családi közreműködéssel kerül valaki a sürgősségi betegellátó osztályra, ott az egészségügyi dolgozók elvégzik azokat a vizsgálatokat, amelyek segítségével a pánikroham elkülöníthető más, tüneteiben hasonló képet mutató állapotoktól. Sokszor így derül ki, hogy nem infarktusról van szó, hanem erőteljes szorongásról, és ez bizony egy pánikrosszullét volt.
Azokban a helyzetekben viszont, amikor úgy fut le egy vagy több pánikroham, hogy az illető nem került az egészségügy látóterébe, érdemes a háziorvoshoz fordulni. Ekkor is tisztázni kell, vajon mi okozhatta a rosszullétet, pánikroham lehetett-e, vagy valami más.

Mit tehet, ha pánikrohamot élt át?

• Ha most, e sorok olvasásakor aktuálisan egy pánikrosszullét kínozza, az első és legfontosabb az, hogy meg tudja nyugtatni saját magát egyszerű technikákkal. Pl. légzéstechnikával, relaxációval, gondolateltereléssel.

 

• Ha olyan élethelyzetben van, hogy nemrég élt át egy pánikrohamot, érdemes elgondolkodnia: vajon miért történt ez épp most az Ön életében. Vajon mi az, ami sok lett? Mi az, amitől túlterhelődhetett? Kínzó dolog a tünet, de ha társul ehhez egészséges önreflexió, vagy kíváncsiság az önismeret iránt, egy pánikroham lehet akár egy fontos mérföldkő is az életében, ahonnan tovább lépve megtudhat önmagáról valami fontosat. Paradox módon fejlődhet, személyisége gazdagodhat általa.

 

• Ha a pánikroham ismerős, visszatérő vendég az Ön életében, ha a jelenlegi életszakaszát időről időre keseríti, akkor fontos, hogy kérjen és kapjon is szakszerű segítséget! Meg lehet tanulni azt, hogy a pánik riasztó jelenség ugyan, de alapvetően ártalmatlan testi reakciók sora. A kezeletlen pánikbetegség hosszútávon viszont megterheli a testet, lelket, az emberi kapcsolatokat, és gúzsba köti az életet. A szorongás kezelésének elsajátításán túl pszichoterápiás keretek között ki lehet bontani, hogy mi az, ami Önnek nehéz, és talán van olyan dolog az életében, amit ha másképp tud csinálni, stabilabb talajt érez a lába alatt.

 

Bimbó Melinda,
klinikai szakpszichológus

.

Ha szeretne, itt tud bejelentkezni: