Szociális fóbia – szociális szorongás

pánikroham asztma
Pánikroham és asztma
2015-04-25
zárkózottság és félelem társaságban
Zárkózottág és félelem társaságban
2015-07-18
Összes

Szociális fóbia – szociális szorongás

szocialis fobia

Lámpaláz, remegés, izzadás, “kiürült agy”. Előfordult már Önnel, hogy szerepelnie kellett, és pusztán ennek gondolatától is megrémült? Bizony sokan vagyunk ezzel így. De meddig tart az egészséges drukk és hol kezdődik a mentális zavarok világa? Hol van az a pont, ahol már betegségről beszélhetünk? A mindennapi gyakorlatban azt tapasztalom, hogy sok fiatal felnőtt azért kér pszichológiai segítséget, mert a párkeresésben és az egyetemek, munkahelyek által elvárt prezentációk során olyan intenzív szorongást, gátoltságot élnek meg, amely komoly kerékkötője a sikerességüknek.

A cikk az egyik leggyakoribb pszichés zavart: a szociális fóbiát járja körül.

Mi az a szociális fóbia?

A betegségek nemzetközi osztályozási rendszere, a DSM-IV-TR az alábbi meghatározással él.

„Észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt zavarba jöhet, vagy megalázó helyzetbe kerülhet.” A személy ilyen helyzetre azonnal szorongásos válasszal reagál, pánikrohamot él át. Noha tisztában van vele, hogy félelme aránytalanul nagy a valós helyzethez képest, ha csak teheti, megpróbálja elkerülni ezeket a számára szorongást keltő szituációkat. Ezzel azonban igen beszűkíti saját életterét: munkateljesítménye, iskolai előmenetele elakadhat, társas kapcsolatai leépülhetnek.

szocialis fobia

 

A szociális fóbia két csoportját különböztetik meg.

Generalizált szociális fóbia. Ez iskoláskortól kezdve, az élet legtöbb területére kihatva keseríti a személy életét. Ennek eredményeképpen a generalizált szociális fóbiával élők emberi kapcsolatai, iskolai, munkahelyi teljesítménye jóval alatta marad annak, ami lehetne e személyek képességei (pl. intellektusa) szerint. Ők másoknál sérülékenyebbek, esendőbbek más pszichiátriai betegségekkel, például a depresszióval szemben.

Egyszerű szociális fóbia. Ez később jelenik meg, gyakran huszonéves korban, és néhány társas helyzetre terjed csak ki.

 

Milyen tünetekel számolhatunk a szociális fóbia, szociális szorongás esetén?

  • Testi tünetek: fokozott izzadás, reszketés, szédülés, pirulás.
  • Érzelmek: szégyen, elővételezett félelem a megszégyenüléstől, a megalázottságtól.
  • Negatív gondolatok: az énre vonatkozó negatív fantáziák, gondolatok. Például, hogy mások rossz véleménnyel vannak róla.
  • Magatartásbeli tünetek: nehéz mások jelenlétében megszólalni, társaságban bekapcsolódni a beszélgetésbe, mások előtt enni, inni. Hosszútávon elkerülő viselkedés.

És ha mindez még nem volna elég, ezek a tünetek ördögi kört alkotnak egymással.

A szorongás fokozódása egyre látványosabb testi tüneteket (pl. pirulás, légszomj) von maga után, ennek észlelése pedig még lehetlenebb gondolatokhoz vezet (“Úristen, mindenki engem néz!”; “El fogok pirulni…, érzem, hogy ég az arcom.”, “Azt hiszik rólam, hogy egy idióta balek vagyok!”). Ezek még nehezebben elviselhető mértékűvé dagasztják a szorongást.

Volt olyan kliensem, aki hiperhidriózisra (erős verejtékezésre) volt hajlamos, és már előre szorongott attól a helyzettől, amikor ki kellett állnia beszélnie mások elé. A karjait sem merte felemelni ilyenkor, nehogy bárki meglássa a nagy nedves foltokat. Az egyébként okos, jól teljesítő ember percek alatt szinte gyermeki módon “elveszett” állapotba került. Szégyenén és szorongásán túl alig tudott bármi másra figyelni ilyenkor. Erős szorongása magával is hozta az izzadást. Egy-egy ilyen helyzetben valóban perceken belül csurgott róla a verejték.

A szociális fóbia előfordulási gyakorisága

Nem könnyű becslést tenni, mennyi embert érint ez a zavar.

Már csak azért sem, mert a szakma a diagnosztikai nehézségek miatt megoszlik e tekintetben. Némelyek a szociális fóbiát az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségként tartják számon. Mások viszont kifogásolják, hogy e betegség tünetei azokra is ráillenek, akik eleve is félénk, visszahúzódó természetűek; vagy akik attól való félelmükben, hogy az ellenkező neműek visszautasítják őket, „elbujdosnak a világ szeme elől”.

Egyes becslések szerint az összlakosság 5 százaléka érintett. A nők körében szociális fóbia másfélszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál.

Amit viszont biztosan tudunk: jóval kevesebb szociális fóbiával élő ember kér professzionális segítséget, mint ahányan küszködnek ezzel a gonddal. Gyakran csak akkor jelennek meg a rendeléseken, amikor már szövődményei vannak ennek az alapzavarnak. Például depresszió, alkohol-, gyógyszerfüggőség “fedi be” az eredeti problémát.

A szociális fóbia okai: biológiai okok és környezeti tényezők

Főleg az utóbbi húsz évben egyre több kutatás van, amely a szorongásos zavarok genetikai hátterét vizsgálja. Sokan olyan temperamentumtípussal rendelkeznek, amely a szorongásos betegségek kialakulására hajlamosít. Ám fontos tudni, hogy ez csak egy lehetőség, sérülékenység, nem egyenlő azzal, hogy a illető mentális zavarokkal fog küzdeni.

Gyakran a környezeti tényezők játszanak szerepet abban, hogy a hajlamból betegség alakuljon ki.

Milyen környezeti tényezőket tart számon a szakirodalom?

Ilyen a krónikus stressz, a szülő halála, a túlvédő, de egyben elutasító nevelői stílus, a szülői viták, a szülők pszichiátriai betegsége, a nagyobb testvér megalázó, kritikus viselkedése azok a tényezők, amelyek leginkább szerepet játszanak.

Mit tehetünk? A szociális fóbia kezelése

A pszichoterápiás módszerek gazdag tárháza és gyógyszeres kezelés áll e gonddal küzdő személy rendelkezésére.

Miben tudnak segíteni a gyógyszerek?

A szorongásoldó készítmények azoknak nyújthatnak megfelelő megoldást, akik kínjaikra enyhülést szeretnének anélkül, hogy szembenéznének a szorongásuk forrásával, vagy akiknek a szorongása olyan léptéket ért el, amely a mindennapi életvitelt teljesen felrúgja. A szorongás mértéke olyan magas is lehet, hogy magát a másik emberrel való kapcsolatot – így a pszichoterápiás kapcsolatot – is ellehetetleníti. A hihetetlenül szorongó ember egész egyszerűen annyira be van zárva a saját világába, hogy nem ér el hozzá a másik ember szava, így azok a segítő jellegű intervenciók sem, amik új szempontok felismeréséhez, külső realitás valósághűbb látásához vezetnének. Ilyenkor bizony jó szolgáltatot tesz a sokat szidott gyógyszeripar.

Mit adhat a pszichoterápia?

A pszichoterápiás módszerek nemcsak a tünetek csökkentésében, hanem a tünetek mögött húzódó okok feltárásában jelentenek hatékony segítséget.

A különböző pszichoterápiás iskolák máshová helyezik a hangsúlyt.

  • Például a viselkedésterápiák kiemelten foglalkoznak azzal, hogy – konyhanyelven fogalmazva: a „kutyaharapást szőrivel” elvet követve – kioltsák a kapcsolatot a szorongás és a társas helyzetek között. A kliens az elkerülő viselkedés helyett a helyzetekbe belemenve éli át és tanulja meg azt, hogy e helyzetek túlélhetők, ártalmatlanok.
  • A pszichoanalitikus megközelítés a terápiás kapcsolat és a személyiségfejlődés szemszögéből vizsgálja a szorongás okát.
  • A szociális fóbia kezelésében nagyon jótékony szerepet tölthetnek be a csoportterápiák, amikben a kliens társas kapcsolatok sűrűjében dolgozik magán, és számos visszajelzést kaphat arról, hogyan látják őt mások. A csoport védett terében tét nélkül próbálkozhat új viselkedésformák kialakításával.

Bár az egyes pszichoterápiás módszerek különböző elméleti háttérrel és eszköztárral dolgoznak, közös bennük az, hogy a szociális fóbiás ember énképén formálnak: a túlzó, negatív fantáziákat átdolgozva reálisabb önértékeléshez juttatják a pácienst. 

Én most magamra ismertem. Szociális fóbiám van?

Az egészség és betegség között nem húzható éles határvonal. Ráadásul betegségekről, testi-lelki bajokról szóló szövegek olvasása közben gyakran ismerünk fel egy-egy jellegzetességet, sőt olyan tüneteket is felfedezni vélünk magunkon, amelytől korábban nem is szenvedtünk. Így van ez a szorongásos problémáknál is.

Azt gondolom, akár a kíváncsiság, akár a saját gondja hozta Önt erre az oldalra, nem kell, hogy diagnosztizálja magát. Egyetlen dolog fontos: Ön hogy érzi magát a bőrében? Ha rosszul vagy lehetne jobban is, mi az, amin szeretne változtatni. Akár magára ismert e bejegyzésben, akárcsak a fentiek egy-egy elemére, azt gondolja át, hogy mennyi mindenben akadályozza Önt a szorongás (pl. karrierjében, párválasztásban), és motivált-e arra, hogy változtasson.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

 .

Ha szeretne, itt tud bejelentkezni:

Név (kötelező)

Email cím (kötelező)

Tárgy

Üzenet

.

A bejegyzéshez felhasznált irodalom:
A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula, 2001
Gabbard, G. O.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon Kiadó, 2008
Perczel Forintos Dóra: A szociális fóbia kognitív viselkedésterápiája. 337-368. oldalak. In: Szerk.: Mórotz Kenéz – Perczel Forintos Dóra: Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006