Az állatkínzók köztünk járnak

Mit érdemel az a bűnös…? Az állatkínzók köztünk járnak címmel jelent meg V. Szabó Kriszta cikke az IgenÉlet online magazinban, amelyben pszichológusként az állatkínzás lelki hátterével foglalkozó kérdésekre válaszoltam.

állatkínzás
A kép közlése az Állatokat Védjük Együtt Alapítvány – Egri Menedék Alapítvány szíves engedélyével történt.

Kik kínoznak állatokat?

“Sajnos van/volt hagyománya Magyarországon az élőállatok embertelen szállításának, a telkeken, kertes házakban láncon, gyakran étlen-szomjan hagyott kutyák tartásának, vagy az ivartalanítás hiánya miatti macskaszaporulatnak. Ezek az emberi nemtörődömség, durvaság példái, amelyek az állatoknak jelentős szenvedést és gyakran halált okoznak.

Emellett vannak olyan emberek, akik számára kifejezetten élvezetet nyújt a másik élőlény szenvedését előidézni, végignézni. Legsúlyosabb formában ez a viselkedés az antiszociális személyiségzavarral élők sajátja. Ők azok, akik nem képesek tanulni a tapasztalataikból, nem szoronganak, és ’empátiás vaksággal’ vannak megverve, teljesen hidegek, ridegek az áldozat szenvedése iránt. A valósághoz való viszonyuk viszont megtartott, vagyis pontosan tudják, hogy amit elkövetnek az bűn, a cselekmény elkövetésének idejében beszámíthatóak, vagyis büntethetők is.

Természetesen nem mindenki szenved antiszociális személyiségzavarban, aki állatokat kínoz. Az viszont nagyon valószínű, hogy viselkedésük hátterében nagyfokú agresszivitás, és valamilyen frusztráció, sokszor mély elutasítottság, szeretetlenség áll. Sokan kaotikus szülői háttérrel nőnek fel, a szülők maguk is agresszívek, egymáson és a gyerekeiken vezetik le a feszültségeiket. A gyerekek így egy olyan közegben nőnek fel, ahol az abnormális viselkedés számít ’normálisnak’. Nincsenek olyan kötődési figurák, szerethető felnőttek, akik mellett meg lehetne tanulni, hogy a feszültség levezetésének, a konfliktusok rendezésének vannak szerencsésebb módjai is. Érzéseiket, indulataikat nehezen tudják szabályozni. A gyermekkori bántalmazást sokan úgy élik túl, hogy azonosulnak az agresszorral, és ők maguk válnak bántalmazójává más gyerekeknek, állatoknak, saját maguknak.”

Mit tehetünk az állatkínzás visszaszorításáért?

„Ha a lakókörnyezetünkben azt tapasztaljuk, hogy valaki állatokat bánt, vagy a háziállatát nem megfelelő módon tartja, érdemes ezt szóvá tenni. Különösen fontos, ha gyerekekről van szó. Ha szülőként, tanárként vagy egyszerűen arra sétáló idegenként az látjuk, hogy pl. fiúk kővel dobálnak kutyát, macskát, vagy bogarakat kínoznak, nagyon határozott szavakkal azonnal állítsuk le őket! Érdemes beszélgetni is velük arról, hogy amit tesznek, az az állatnak vajon milyen érzés lehet.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a szomszédunkban télen befagy, nyáron nincs vize az állatnak, vagy nem tud hova behúzódni a kánikulában, stb. érdemes ezt először a szomszédnak megemlíteni.

Ha úgy érezzük, hogy nagyon zűrös annak az embernek/családnak az élete, az állattartása, és nem szívesen konfrontálódunk vele, akkor forduljunk a hivatalos szervekhez, például az Állatvédőrséghez.”

A teljes szöveg itt olvasható: IgenÉlet