Akik ismerik, az ellenségüknek sem kívánják, akiknek még nem volt hozzá szerencséjük, gyakran hajlamosak „hisztinek” minősíteni. Rémísztő és önmagában ártatlan jelenség. Rengetegen szenvednek tőle, mégis kevesen beszélnek róla. Ez a pánikroham.

A pánikroham tünetei:

A betegségek osztályozási rendszerei (BNO-10, DSM-V.) szerint a pánikroham lefutásakor az alábbi tünetek közül legalább négy jelenik meg, ezek a tünetek hirtelen fejlődnek ki, kínzó gondolatokat és nehezen kibírható negatív érzéseket mozgósítanak, és kb. 10 perc alatt elérik teljes intenzitásukat.

• erős szívdobogás, gyakori szívverés
• izzadás
• remegés, reszketés
• fulladás, légszomj
• „torokgombóc érzés”
• mellkasi fájdalom, mellkastáji szorítás
• hányinger
• hasi diszkomfort érzés
• szédülés, bizonytalanság érzés, ájulás, ájulástól való félelem
• félelem, hogy elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, vagy olyan érzés, mintha elszakadtunk volna a saját testünktől
• halálfélelem
• zsibbadás, bizsergés
• hidegrázás, hevülés, kipirulás

A lelkünk azonban nem olvassa a szakirodalmat, és olyan tüneteket is produkálhat, amelyek nem itt szerepelnek, pl. fejfájás. Illetve az is gyakran előfordul, hogy a fenti „listából” csak néhány tünet jelenik meg elszórtan.

Mi okozza a pánikroham tüneteit?

Amikor pánikrohamot élünk át, az elménk egy megterhelő stresszhelyzetként „dekódolja” azt a szituációt, amiben épp részt veszünk. (Így van ez bizony még akkor is, ha éppen az ágyunkban fekszünk, vagy sorban állunk egy nagyáruházban.) Vészhelyzetként kiértékelve a helyzetet „Üss vagy fuss!” parancsot ad a testnek. Így a szervezet egésze arra készül fel, hogy minden eszközzel a túlélést, „megmenekülést” biztosítsa.

Ez az „általános mozgósítás” erőteljes munkára készteti a szívet, gyorsul a szívverés, emelkedik a vérnyomás, megnő a vérben a stresszhormonok szintje, a légzésünk szaporábbá válik, megváltozik az oxigén – szén-dioxid arány a vérben, a pupilláink kitágulnak, az izmaink a lehető legnagyobb erő kifejtésére állnak készen, egyes testi funkcióink pl. az emésztés lassulnak.

Ebben a fiziológiás reakcióban valójában semmi rendkívüli nincsen. Nagyjából „hasonló kört futunk”, amikor egy busz után szaladunk, vagy intenzív sportot végzünk. A különbség az, hogy a sokadik fekvőtámasznál egyáltalán nem vagyunk meglepve, ha a „torkunkban dobog a szívünk”, vagy „majd’ kiköpjük a tüdőnket”. A pánikroham során viszont nem értjük, hogy mit élünk át és miért. Az elménk az, ami katasztrófaként értékel alapvetően nem megterhelő és nem veszélyes dolgokat. Pl. ártatlan testérzeteket súlyosnak vél, és ezzel a testi tünetek–érzések–negatív gondolatok ördögi körét, lefelé tartó spirálját indítja el.

Stefan Keller képe a Pixabay -en.

A fentiek egy pánikroham tünetei Önnél?

Nos, ez az a kérdés, amit az interneten keresztül nem lehet megválaszolni.

Ha a fenti tüneteket, vagy ezek némelyikét tapasztalja magán ismétlődő jelleggel, érdemes első körben a háziorvosát felkeresni. Ő ha indokoltnak látja, további kivizsgálást javasol annak érdekében, hogy más testi és pszichés betegségeket ki lehessen zárni.

Bimbó Melinda,
klinikai szakpszichológus