Jó napot!

Én két éve nevelem egyedül a gyermekeimet, férjem elhunyt, azóta keresem a boldogságot. Nehezen élünk, mert a kicsi 3 éves, és tőle munkát vállalni nehéz. A nagy fiam 15 éves kamasz, vele más problémák vannak. Nehéz a megélhetés, és fáj a hiány. Nincs kivel megbeszéljem a dolgokat. Hogyan küzdjem ezt le? Kérem, segítsen valami útmutatással!

Anna
Kedves Anna!
Fogadja részvétem. Azt gondolom, a férje halálával sok minden megváltozott, ilyenkor néha évek telnek el, míg beáll valamilyen új egyensúly a mindennapokban. Ez jelenti a férje elgyászolását és egy új életritmus kialakítását is. Az nagyon sok segítséget jelent, ha ehhez vannak társak (szülők, barátnők, volt kollégák, férje rokonságából olyan személy, aki közel áll Önhöz, stb.).

Érdemes volna végiggondolnia, kik élnek Maga körül, kik jelenthetnek társaságot és segítséget. Vagy ha azt látja, hogy nagyon egyedül van, akkor az ismeretségi körében kivel lehet felújítani egykori kapcsolatukat: volt osztálytárssal, rokonnal, egykori baráttal. Valószínűleg munkát is könnyebb lesz így találni idővel.

Ha Anna szeretné, hogy elhunyt férjéről, a kapcsolatukról, az ő haláláról tudjon időnként beszélgetni valakivel, de az ismerőseivel nem tud erről beszélgetni, akkor az alábbi segítségeket lehet mozgósítani:

• A lakóhelyéhez tartozó családsegítő szolgálatnál pszichológus segítségét kérni (ez TB kártyával vehető igénybe).
• A Gyászportál oldalán érdemes körülnézni. (http://www.gyaszportal.hu) A Napfogyatkozás Egyesület szokott indítani gyászfeldolgozó csoportokat szerte az országban, úgy tudom, ezek ingyenesek. Érdemes őket megkérdezni, hogy lesz-e az Ön lakóhelyén ilyen csoport. Ezt azért is tartom nagyon jónak, mert sok hasonló sorsú emberrel meg lehet ismerkedni. Ezekből a kapcsolatokból jó barátságok is születhetnek, és gyakran praktikus dolgokban is tudnak segíteni egymásnak. Pl. gyerekfelügyelet, kisebb javítanivalók a lakásban, stb.
• A lelkisegély telefonszolgálatok ügyelőivel lehet ingyenesen beszélgetni: 116-123 a számuk. Ők arra vannak kiképezve, hogy a rendelkezésére álljanak olyan hívóknak, akik valamilyen lelki természetű dologban szeretnének segítséget kérni, megosztani érzéseiket, gondolataikat egy másik emberrel, aki meghallgatja őket. Hívja bátran őket!

Visszatérve az ismerősökre, a gyászoló klienseimnél gyakran tapasztalom azt, hogy nagyon szerencsétlen módon kialakul egy légüres tér körülöttük. Ők nem mondanak semmit az elhunyttal kapcsolatos érzéseikről, a rokonok, ismerősök meg nem merik felhozni a témát, nehogy megbántsák szegényt. Az idő meg telik, és ismerősök azt gondolják, már biztosan túl van rajta, holott dehogy van! Épp azon rágódik, hogy minek mondja a baját, ha eddig nem mondta. Évek telhetnek így el! Nem a közömbösség miatt, hanem mert kölcsönösen kímélik egymást. Könnyen meglehet, hogy Anna szerettei között is van, akivel meg tudná osztani a gondolatait, érzéseit.

Minden jót kívánok Önnek!
Üdvözlettel,
Bimbó Melinda