KELEMEN GÁBOR: ÁTLENDÜLÉS. VÁZLATOK A REFLEKTÍV KLINIKAI SZOCIÁLIS MUNKÁHOZ.
Animula Kiadó, 2011.
Hallott-e már a kedves olvasó Székely Ilonáról, a Kaliforniában élő családterapeuta apácáról? Ha még nem, hát legfőbb ideje, hogy megismerje, ki is ő. Tudja-e, milyen gyógyszereket kap az értelmi fogyatékossággal élők egy tekintélyes hányada, és hogy mire fel kapják ezeket? A válasz valószínűleg: „Nem”. Mi jut eszébe, ha azt látja leírva: „reflektív klinikai szociális munka”? Ezek a kérdések első pillantásra igen partikulárisnak tűnnek. Második és sokadik pillantásra azonban kiderül, hogy testi, lelki jóllétünk, társadalomba ágyazottságunk alapjaihoz nagyon is kapcsolódnak.
Az Animula 2011-ben jelentette meg az addiktológiában járatos pszichiáter, pécsi egyetemi oktató, Kelemen Gábor új könyvét. A kötet tizennyolc olyan rövidebb írást tartalmaz, amelyek együttesen körvonalaznak egy viszonylag új tudományterületet és gyakorlati szaktudást: a reflektív klinikai szociális munkát. A szerző nagyon szép címet talált: „Átlendülés ” az a szó, amely megmutatja, mi az, amiben e cikkek egy irányba tartanak. Kelemen a könyv Előszavában fejti ki, hogy ez a cím arra a mozdulatra utal, amelynek eredményeképpen az egészségügy és a szociális szféra összekapcsolódik. Ez az összekapcsolódás, ez a lendület a letéteményese egyrészt annak, hogy a klinikumban egy multiprofesszionális team hatékonyan, magas szakmai színvonalon lássa el a kliensek segítését. Másrészt pedig ez a „lendület” hozhat új kérdésfelvetéseket, ötleteket, kritikai megfontolásokat az egészséggel, betegséggel kapcsolatos tudományos munkákban, az „átlendülés” az ember társadalmi-kulturális beágyazottságának hangsúlyozásával fontos alternatívája lehet a pszichét természettudományos eszközökkel vizsgáló medicinának és lélektannak.
A kötetet Előszó és Bevezetés nyitja. Az előbbiben Kelemen tömör összefoglalást ad a könyvben helyet kapott írásokról, az utóbbiban pedig egy remek és sűrű áttekintést kapunk a klinikai szociális munka mibenlétéről és fejlődéstörténetéről. Ezt követően a könyv négy nagyobb egységre tagolódik. A Korunk sajátos problémái olyan cikkek, recenziók gyűjteménye, amelyek egy-egy mentális rendellenesség történeti, szociológiai, tudománytörténeti hátterét járják körbe. Ahogyan az alaklélektan egy-egy közkedvelt vizuális jelenségét – pl. a Rubin-serleget – vizsgálva egyszer csak megcserélődik a figura és a háttér, Kelemen Gábor recenzióit olvasva is könnyen átbillen a figyelmünk: kinek a rendellenessége egy mentális zavar? Az egyéné? A kultúráé, amelyben él? A tudományos közösségé? Soha annyi borderline személyiségzavarral élő nem volt, mint most, kérdés, hogy ez a kor hogyan ágyaz meg az agressziónak, a belső üresség élményének, az indulatok késleltetni nem tudásának. Az önimádat kultúrája zöld utat ad a nárcisztikus személyek érvényesülésének, felvetődik a kérdés, hogy normális-e az, ami gyakori, ami általános. A tudomány, amelyre hagyatkozunk, szakmai protokollokkal szentesíti a női test medikalizálását, határt húz egészség és betegség között, és szemlélete alapvetően nem az „egész”-ség elérésének támogatására irányul, hanem a betegség felismerésére, helyrehozatalára vagy éppen tüneti kezelésre. Nem veszi figyelembe, hogy az ember nem egy soros kapcsolású karácsonyfa-izzósor, amelynek meg kell találni és kicserélni a kiégett elemét, hanem egy egyedi történettel bíró, érzelmekkel, vágyakkal, szociális szükségletekkel, különböző belső erőforrásokkal rendelkező személyiség.
Ezt a szálat viszi tovább a második nagy tematikus blokk, mely A pszichiátria szemléleti válsága címet viseli. Az itt helyet kapott négy írás kritikus szembenézés a pszichiátria mibenlétével, tárgyával, és a mai magyar egészségügyben érvényesülő mindennapi gyakorlattal. Amit a szerző leír, összhangban áll Buda Béla nemrég megjelent könyvének, Az elme gyógyítása című művének szellemiségével. Mindketten amellett érvelnek, hogy nem az antipszichiátria az, ami ezt a tudományágat aláaknázza, hanem azok a visszásságok, amelyek a kutatásban és a betegellátásban felütik a fejüket.
A harmadik rész: A módszertan kérdései a kötet szíve. Ahhoz, hogy a szociális munkások – és általában a segítő szakmában dolgozó szakemberek – jól végezzék a munkájukat, igen speciális készségekre kell szert tenniük, és nemcsak gyakorolni, de karban is kell tartani ezeket. Kelemen Thomas Szasszal vitatkozva áll ki amellett, hogy a kiképződés egyik sarokpontja a sajátélmény: az a folyamat, amelynek során a segítő maga is a páciens-szerepbe kerül, és ezáltal tesz szert ön ismeretre. Így jön létre az „orvos-gyógyszer”, csak így dolgozhat később saját személyiségével a segítő. Az önismeret mellett számos készség szükséges még, Kelemen ezek közül a reflektivitást emeli ki. A segítő saját szakmai munkájáról, a klienséről és az adott szakterülethez tartozó ismeretanyagról alapos, kitartó, elemző, a tapasztalatokat, felismeréseket a további munkába beépítő módon kell, hogy gondolkozzon. Kelemen eljátszik a szóval: a reflexív, vagyis az inger–válasz automatikusságát implikáló kifejezés mellőzésével is azt kívánja erősíteni, hogy nem mechanikus, hanem elgondolkodtató, mérlegelő, megvilágító mentális folyamatnak tartja a reflektív munkamódot. Ez a beállítódás szorosan kapcsolódik a dialógusban levéssel: saját magunkkal, a kliensekkel, a kollégákkal, a szupervízorral. A kötet utolsó része a szerző saját magán gyakorolt reflektivitásának lenyomata. Noha a Székely Ilona, a parréziaszta című írás kétségtelenül a kötet legszemélyesebb hangvételű darabja, Kelemen egész munkáján érezhető az oktatót-kutatót, a gyakorló orvost és a magánembert eggyé szövő személyes, morális állásfoglalás, amely képes kijelölni, melyek azok a teoretikus és gyakorlati kérdések, amelyek mentén dolgozni, tanítani, értelmes életet élni érdemes.
Bimbó Melinda, pszichológus
A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2011. 11.-12., november- decemberi számában.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.