JÓZSEF ATTILA: TÉLI ÉJSZAKA

„Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
amelyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma
csak dőlt a nyáron át.”

Noha vannak, akik kifejezetten szeretik a telet, az emberek többségét megviseli a természet bőségének elmúlása. Nehéz megszokni a lomb nélkül maradt fák látványát, a befagyott vizeket, a korai sötétedést, a sötétben ébredést, és a rövid nappalokon is kevés napfényt. A szezonális gyümölcsök és a kertben nyíló virágok hiánya szintén a tél hátrányai közé tartoznak, és akkor még a lefagyott utakról, fűtési díjról, hidegben magukat megmakacsoló autókról nem is beszéltünk.

József Attila Téli éjszaka c. versében sorban köszönnek ránk azok a képek, amelyek az elmúlást, az egyedüllétet, a befagyottságot tárják elénk. A lég, amelynek finom üvegét „megkarcolja pár hegyes cserjeág”, a földmíves, aki „mintha a létből ballagna haza”, „a csönd kihűl”, „összekoccannak a molekulák”.

A képeknek ezt a gazdag, az egész költeményen végigvonuló víziószerű áramlását az utolsó versszak toldja meg egy nagyon fontos gondolattal. „Hol a homályból előrehajol/ egy rozsdalevelű fa,/ mérem a téli éjszakát. / Mint birtokát a tulajdonosa.” Vagyis a bütykös vén hegyek, a csöndet hallgató csont, a szúró fegyvert gyártó merev éjszaka vagy a sarkon reszkető, zörgő kabát attól igazán ijesztőek, hogy bennünk vannak. A tél elől lehet menekülni, mint ahogy a délre költöző madarak teszik, az elől azonban, ami bennünk van, már jóval nehezebb. „… egy ember üldögél, / összehúzódik, mint a föld, hiába, / rálép a lábára a tél…”.

A hó, a hideg, a szél, a kopárság való igaz, hogy a „kint” világát is jelenti, amely körbevesz bennünket ilyenkor január tájékán, ugyanakkor a „bent” is, a saját lelkünk, amely az elmúlással, többek között önnön elmúlásával szembesül ilyenkor. Attól a pillanattól kezdve azonban, hogy nyilvánvalóvá válik, a tél és a fagy bennünk van, megadatik a lehetőség is, hogy változtassunk ezen. Az évszakok változása, az idő hidegre fordulása, a korai sötétedés, a jég és az ónos eső sajnos adott. De ez nem jelenti azt, hogy nekünk is le kellene eresztenünk az idő mellé, hogy téli álmot kellene aludni a medvékkel együtt. Tél az is, ahol a „fagyra tőrt emel az ág”, de tél az is, ahol a jól befűtött szobából nézhetjük a hóesést. Aktívan tehetünk annak érdekében, hogy a hosszú téli estéket ne magányosan éljük meg, hanem családi körben vagy akár barátokkal, ismerősökkel odabenn bensőséges hangulatban töltsük el. Lehet ez egy családi mesedélután, vagy kártyaparti kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel egy kis sütőtök, gesztenye vagy forralt bor mellett.

A tél számos olyan programot kínál, amelyre az év egyetlen más időszakában sem tudunk sort keríteni. Érdemes élni ezekkel, kinek-kinek tudása és lehetőségei szerint. A gyerekek kifejezetten élvezik a hóemberépítést, a szánkózást, így amellett, hogy mozgásban vagyunk és levegőn tartózkodunk, nagyszerű lehetőség van arra is, hogy jól szórakozzunk, és közben közelebb kerüljünk egymáshoz. Ehhez segíthet hozzá néhány nap síelés is. A közös utazás és az együttes élmények elmélyíthetik a hozzátartozók egymáshoz való kapcsolatát, s egyben ki is kapcsolják őket hátrahagyott munkahelyi, iskolai problémák és kötelezettségek áradatából.

A tél azonban nemcsak a kinti sportokra és a társas összejövetelekre ad alkalmat, a sok hosszú este az olvasásra fordított órák ideje is lehet. Akár a klasszikusok között, akár a most megjelenő szépirodalmi alkotások vagy ismeretterjesztő kiadványok között bőséggel találunk olyanokat, amelyek tartalmassá tehetik a meleg szobában töltött estéket. Amellett, hogy a minőségi irodalom olvasása időtöltésnek sem rossz, az ember saját belső fejlődését, előrehaladását is megélheti általa. A könyvek a befelé figyelés, az önmagunkba tekintés kiváló eszközei lehetnek.

Annak tudása, hogy a külső dermedtség alatt folytatódik a belső fejlődés, mint ahogy a lecsupaszodott, fagyott fáknak is van keringésük, különösen sokat adhat ahhoz, hogy megerősítsen bennünket, és átsegítsen későbbi álmos, rosszkedvű időszakokon. A téli depresszió megfelelő táplálkozással, vitaminbevitellel, fénnyel, mozgással, a szabadidő minőségi programokra fordításával és jó társasággal elkerülhető.

Bimbó Melinda, pszichológus

A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2006. 1. januári szám.