Rácz Sándorra emlékezve

Borban az igazság
Jelen-lét: szülés, születés, szüléskísérés
Borban az igazság
Jelen-lét: szülés, születés, szüléskísérés
Összes

Rácz Sándorra emlékezve

A riport 2006-ban készült. A Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2006. októberi számában jelent meg. Rácz Sándor 2013. április 30-án elhunyt. Nyugodjon békében!

Az 1956-os forradalom 50. évfordulójának alkalmából Rácz Sándorral beszélgettünk, aki maga is részt vett a forradalomban, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke volt. Ma a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke.

Rácz Sándor

Kép: Mészáros Sándor

– Október 23-án és azt követően a termelőüzemekben, hivatalokban sorra alakultak meg a munkástanácsok. Miben látja a munkástanácsok jelentőségét?

– Nem pártpolitikai érdekeket szolgáltak, hanem a forradalom eszközei voltak, olyan gazdasági szerveződések, amelyek a politikai vonulatban kerestek helyet maguknak, hogy a társadalmi átalakulásba is beleszólhassanak. Hiszen a forradalomban akár órák alatt mehet végbe olyan léptékű társadalmi átrendeződés, amelyhez máskor hosszú időre van szükség.

A munkástanácsok feladata volt egyrészt a kommunista hatalomtól elvenni a gyárakat, eszközöket. A munkástanácsokba a volt kommunista rendszerhez tartozók is beépültek, hogy megzavarják azok tevékenységét. Feladatunk volt másrészt ezektől az emberektől megszabadulni.

E két célt a munkástanácsok sikeresen meg is valósították. A kirablott, kifosztott, legyengített magyar munkás ezzel egy világméretű értéket hozott létre. Erről Hannah Arendt, az Egyesült Államokban élő társadalomtudós, filozófusnő is elismeréssel ír. A forradalom nagy értéke, hogy létrehozott egy kizsákmányolásmentes gazdasági formát, egy olyan munkás-önigazgatási rendszert, amelyben a gyárak köztulajdonban maradnak, de nem állami tulajdonban. A tőkés társadalommal szemben, amely a tőke és annak gyarapítása alá rendel mindent, ez a gazdasági forma az embert állítja középpontba, minden embert egyenlő méltóságban akar látni, és megadni annak lehetőségét, hogy ki-ki képességeinek megfelelően helyezkedhessen el a társadalomban. 56-ban igazolódott, hogy ez a forma működik, azonban sem a kommunista, sem a tőkés hatalom nem engedi működni.

– Ma sokféleképpen értelmezik a forradalmat. 1956-ben Önök milyen célt tűztek ki maguk elé?

– Hogy lehet azt a mondatot, hogy „Ruszkik, haza!”, sokféleképp értelmezni?! Ez a mondat nekem, akárcsak magának és minden magyarnak a nemzeti szabadságot, a függetlenséget, az emberi jogokat, a levegőt jelenti! A meggyilkoltak sírjára nincs joguk egy szál virágot sem rátenni azoknak, akik ezt másképp gondolják, azoknak, akik politikusként a saját anyagi hasznukat a köz szolgálata elé helyezik, és akik hazaáruló módon közrejátszottak abban, hogy elévültnek nyilvánítsák a sortüzekkel ezrek halálát okozók felelősségre vonását!

– Miért tartja fontosnak, hogy minél szélesebb körben ismertté tegye 56 üzenetét?

– A forradalom jelen van minden társadalomban. Ugyanakkor igen érettnek kell lennie egy társadalomnak ahhoz, hogy egy forradalmat felfogjon, felvállaljon. Jelenleg nagyon magyarellenes állapot uralkodik az élet minden területén. Ha ezt nem szüntetik meg, akkor ez szünteti meg a magyarságot. Az a baj a mai társadalommal, hogy az emberek elvárják, a haza elégítse ki minden igényüket. Az emberi értékeket felfogni, és képviselni kell. Én erre tettem fel az életemet, életfogytiglant kaptam. Hát én életfogytiglan teljesítem kötelességemet.

Bimbó Melinda