Rácz Sándorra emlékezve
Mindfulness – jelentudatosság
Alkalmazkodási zavar? Mit takar ez a kifejezés?
Válás, munkahely váltás, költözés, előléptetés, valamelyik családtagunk egészségének megrendülése, visszahuppanás a gyesből a munka világába….
Mi a közös ezekben a helyzetekben?
Az, hogy az életünk egyik fontos színterén megváltoznak a körülmények, és ehhez nekünk valahogy igazodni kell. Ez az alkalmazkodás eléggé megterhelheti belső kapacitásainkat, feszültség keletkezik bennünk. Selye munkássága óta tudjuk, hogy van eustressz és distressz, konyhanyelven fogalmazva „jó és rossz stressz”. Felfoghatjuk kihívásként az új helyzetet annak nehézségeivel együtt, vagy gondolhatunk rá Isten csapásaként is.
Ha korábban is küzdöttünk pszichés nehézségekkel, vagy a felnőtt szerepeink közül egy meglehetősen érzékeny ponton ér bennünket találat, nagyon valószínű, hogy a stresszt okozó élethelyzetet nagyobb megrázkódtatásként éljük meg, és a mindennapjainkban tetten érhetők ennek nyomai. Melyek ezek?
Az alkalmazkodási zavar tünetei
A tünetek elég változatosak lehetnek. Felbukkanásuk viszont egyértelműen a stresszorhoz (a nehézséget, feszültséget okozó dologhoz) kötődik: a tünetek vagy azzal egyidejűleg, vagy maximum három hónappal később jelennek meg.
Lehetünk elkeseredettek, reményvesztettek, sírósak. Sokaknak az alvása borul fel: nehezen jön álom a szemükre, vagy megébrednek többször is éjszaka. Az érzelmi reakciók közül gyakori az aggodalom, az idegeskedés, az izgatottság. Vannak, akik impulzív cselekedetekben vezetik le a feszültségüket pl. gyorshajtással, vandalizmussal, egy másik viselkedéses tünet lehet a társas szabályok áthágása.
Klinikai szintű alkalmazkodási zavarról akkor beszélünk, ha a tünetek mértéke a munkaképességet vagy a társas szerepekben való helytállást jelentősen csökkenti.
Mit tehetünk?
Az alkalmazkodási zavar sajátossága, hogy ha a stresszor maga megszűnik, akkor lassan a tüneteink is alábbhagynak.
Sokszor azonban nincs ilyen szerencsénk. Mit tehetünk ekkor? Alapvetően két dolgot: vagy a helyzeten változtatunk, vagy magunkon.
Például egy elmérgesedett munkahelyi konfliktusnál – ha ésszerűnek tűnik – megpróbálhatjuk a kollégákkal együtt megoldani a problémát. Ha ez nagyon reménytelen ügy, akkor felmondhatunk – vagyis kilépünk a helyzetből. Talán első pillantásra luxusnak tűnik, de több évnyi idegőrlő megoldatlan feszültség gyakran megágyaz a testi betegségeknek. Egy gyomorfekélyhez vagy magas vérnyomáshoz képest a kisebbik rossznak tűnik a felmondás egy jobb állás reményében.
A problémához a másik irányból közelítünk akkor, amikor saját magunkon próbálunk meg változtatni. Rövidtávon a saját szorongásunkat tudjuk időlegesen csökkenteni, pl. meditációval, relaxációval. Hosszabb távon viszont azzal segítünk magunkon, ha az önismeretünket mélyítjük el, ha megkérdezzük magunktól, hogy ez a helyzet miért érint bennünket ennyire érzékenyen.
.
