Minden életkor egy-egy konkrét fejlődési szakaszt is jelent az életünkben. Ahogy növekszünk, egyre többféle kihívás elé nézünk. Az életközép felé haladva egyre bővülnek azok a szerepek és feladatok, amelyeket elláthatunk. Az idősödéssel pedig „emésztenünk kell”, hogy lehetőségeink egyre korlátozódnak, és új feladatok várnak ránk, ha lelki egészségünket szeretnénk megőrizni.

Ahogy a neve is hűen tükrözi, az életszakasz problémák életciklus-váltásokhoz kötődő nehézségeket jelentenek.

Milyen helyzetekhez kötődhetnek életszakasz problémák?

A teljesség igénye nélkül:

• iskolakezdés
• tanulmányok befejezése, munkába állás
• gyermekek születése, szülővé válás
• a gyermekek kirepülése a fészekből – üres fészek szindróma
• nyugdíjba vonulás.

Az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átmenet gyakran „csikorgósan” megy. Régi korok és a mai természetközeli kultúrák rítusok segítségével könnyítették meg az átmenetet. Pl. beavatási rítusokkal a gyermekkorból a közösség nagykorú tagjává válást. Mi ilyen kapaszkodók híján gyakran egyedül maradunk belső feszültségeinkkel. Megélhetjük azt, hogy azok a megoldóképletek, amik eddig segítettek bennünket, most hatástalanok, és újfajta megoldási módokat kell keresnünk. Noha ijesztőek lehetnek ezek a váltások, ha szembe merünk nézni az új élethelyzet hozta kihívásokkal, gazdagabbak, érettebbek lehetünk általuk. A lélektan éppen ezért „normatív kríziseknek” is nevezi az életszakasz problémákat. E kifejezés jelzi, hogy ezekkel a problémákkal többé-kevésbé mindannyiunknak meg kell küzdenie.