A vizuális kultúra térhódításával időről időre akadnak, akik temetik a könyvet. A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárában Luzsi Margó meseterapeuta gyermekkönyvtárossal arról beszélgettünk, hogy milyen szerepet töltenek be a könyvek a gyermekek személyiségének fejlődésében.
– Mennyi idősek a legkisebb látogatóik?
– Régóta célunk, hogy a legkisebbek még az édesanyjuk hasában jöjjenek be hozzánk. Létrehoztuk a Ciróka kört, ahol höcögtetőket, mondókákat tanítunk 3 év alatti gyermekeknek és szüleiknek. A magyar nyelv elsajátítása ezekkel a mondókákkal kezdődik, olvasó pedig csak olyan gyermekből lesz, aki birtokolja a nyelvet. A népköltészet nagyon gazdagon használja a nyelv szavait. Kiváló kiindulás ahhoz, hogy később iskolásként a gyermekek olvassanak szépirodalmat, értsék és élvezzék is azt. Fontos, hogy egészen kicsi kortól természetes legyen a könyv. Ez nem azt jelenti, hogy mindig adjunk könyvet a gyermek elé. Meséljünk a gyerekeknek nagyon sokat fejből, s természetesen emellett könyvből is.
A mesén keresztül számos fontos képesség birtokába jutnak a gyermekek. Megtanulnak hosszabb ideig odafigyelni, koncentrálni egy dologra, a mese megtanít a lassúságra, a csend elviselésére, mi több: szeretetére, a két gondolat közti szünetre. Sok gyermek azért nem élvezi a mesét, mert a képernyő (tévé, számítógép) előtt ülve máshoz szokott: konzervképekhez, őrült sebességgel egymást követő akciókhoz. Így az a hihetetlen szellemi és érzelmi munka, amely a mese befogadásának feltétele, terhes számukra. Képzeletük, fantáziájuk hiányzik, jobb esetben „csak” gúzsba kötve van. Nehéz nekik – a képernyős gyerekeknek – mesélni, lekötni a figyelmüket, pontosabban szólva nagyon az alapoknál kell kezdeni a kép-zelet megteremtését. Ha könyvből mesélünk, fontos, hogy ne agyonillusztrált könyvet válasszunk.
A könyvtárunkba délutánonként vagy szombati napokon gyakran apuval, anyuval vagy a nagymamával érkeznek a gyerekek. Sokszor előfordul, hogy először csak a gyermeknek keresnek könyvet, de a második, harmadik alkalommal a szülő magának is néz valamit.
Ez nagyon fontos. A gyermek számára a legjobb biztatás a „könyves példa”: az, hogy a számára mértékadó felnőtteket látja olvasni, könyvtárba járni. Az is lényeges, hogy a gyermek maga választhasson, nem baj, ha ez nem találkozik a szülő ízlésével.
– Miben más az az élmény, amit egy fiatal az olvasás révén szerez meg a korábbi, hallott szöveg nyújtotta élményhez képest?
– Semmiben. A jó mesemondásnál a hallgatóságban ugyanúgy létrejön a belső élmény, mintha maguknak olvasnák a szöveget. Mindkét esetben megindul a „belső mozi”, „peregnek a képek”. Persze csak, ha rendszeresen megkapja mindennapi szellemi kenyerét, a mesét a gyermek. Egyik foglalkozásunk, a Bébillér mesekör a régi fonókra emlékeztet abban a tekintetben, hogy több generáció együtt hallgatja a meséket. Ez régen így volt természetes, hiszen a mese, és ezen most én a népmesét értem, eredetileg nem gyermekműfaj, csak a 19. századi polgári gyermekszobákba szelídítése által lett azzá. Ezekről a finomított változatokról a gyerekek gyakran meg is érzik, hogy valami nincs a helyén bennük. A mesében pedig pont az a jó, hogy helyükre kerülnek a dolgok. „A mese a szegény ember egyeteme” – mondta Szőcs Boldizsár mesemondó. Nem kerül semmibe. De az egész világot ki lehet tanulni belőle.
Bimbó Melinda
A cikk megjelent a Fehér Hangok egészségnevelő kiadvány 2010. 1-2., január – februári számában.
A BRÓDY SÁNDOR KÖNYVTÁR GYERMEKKÖNYVTÁRÁNAK PROGRAMJAIRÓL ITT TÁJÉKOZÓDHAT: Gyermekkönyvtár
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.