Szociális fóbia

Előfordult már Önnel, hogy szerepelnie kellett, és pusztán ennek gondolatától is remegett és leizzadt? Bizony sokan vagyunk ezzel így. De meddig tart az egészséges drukk és hol kezdődik a betegség? Mikor beszélhetünk szociális fóbiáról? Azt tapasztalom, hogy sok fiatal felnőtt azért kér pszichológiai segítséget, mert a párkeresésben és az egyetemek, munkahelyek által elvárt prezentációk során olyan intenzív szorongást, gátoltságot élnek meg, amely komoly kerékkötője a sikerességüknek. A cikk az egyik leggyakoribb pszichés zavart: a szociális fóbiát járja körül.

Mit nevezünk szociális fóbiának?

A betegségek nemzetközi osztályozási rendszere, a DSM-IV-TR az alábbi meghatározással él.
„Észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt zavarba jöhet, vagy megalázó helyzetbe kerülhet.” A személy ilyen helyzetre azonnal szorongásos válasszal reagál, pánikrohamot él át. Noha tisztában van vele, hogy félelme aránytalanul nagy a valós helyzethez képest, ha csak teheti, megpróbálja elkerülni ezeket a számára szorongást keltő szituációkat. Ezzel azonban igen beszűkíti saját életterét: munkateljesítménye, iskolai előmenetele elakadhat, társas kapcsolatai leépülhetnek.

szocialis fobia

A szociális fóbia típusai

A szociális fóbia két csoportját különböztetik meg.
Generalizált szociális fóbia. Ez iskoláskortól kezdve, az élet legtöbb területére kihatva keseríti a személy életét. Ennek eredményeképpen a generalizált szociális fóbiával élők emberi kapcsolatai, iskolai, munkahelyi teljesítménye jóval alatta marad annak, ami lehetne e személyek képességei (pl. intellektusa) szerint. Ők másoknál sérülékenyebbek, esendőbbek más pszichiátriai betegségekkel, például a depresszióval szemben.
Egyszerű szociális fóbia. Ez később jelenik meg, gyakran huszonéves korban, és néhány társas helyzetre terjed csak ki.

Milyen tünetei vannak a szociális fóbiának?

Testi tünetek: fokozott izzadás, reszketés, szédülés, pirulás.
Érzelmek: szégyen, elővételezett félelem a megszégyenüléstől, a megalázottságtól.
Negatív gondolatok: az énre vonatkozó negatív fantáziák, gondolatok. Például, hogy mások rossz véleménnyel vannak róla.
Magatartásbeli tünetek: nehéz mások jelenlétében megszólalni, társaságban bekapcsolódni a beszélgetésbe, mások előtt enni, inni. Hosszútávon elkerülő viselkedés.

A testi tünetek, az érzelmek és a negatív gondolatok ördögi kört alkotva oda és vissza hatnak egymásra. A szorongás fokozódása egyre látványosabb testi tüneteket (pl. pirulás, légszomj) von maga után, ennek észlelése pedig még lehetlenebb gondolatokhoz vezet (“Úristen, mindenki engem néz!”; “El fogok pirulni…érzem, hogy ég az arcom.”, “Azt hiszik rólam, hogy egy idióta balek vagyok!”). Ezek még nehezebben elviselhető mértékűvé dagasztják a szorongást.

Volt olyan kliensem, aki hiperhidriózisra (erős verejtékezésre) volt hajlamos, és már előre szorongott attól a helyzettől, amikor ki kellett állnia beszélnie mások elé. A karjait sem merte felemelni ilyenkor, nehogy bárki meglássa a nagy nedves foltokat. Az egyébként okos, jól teljesítő ember percek alatt szinte gyermeki módon “elveszett” állapotba került. Szégyenén és szorongásán túl alig tudott bármi másra figyelni ilyenkor. Erős szorongása magával is hozta az izzadást. Egy-egy ilyen helyzetben valóban perceken belül csurgott róla a verejték.

Mennyire gyakori? – A szociális fóbia előfordulása

Nehéz pontosan megmondani, mennyi embert érint ez a zavar. A szakma a diagnosztikai nehézségek miatt megoszlik e tekintetben. Vannak, akik a szociális fóbiát az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségként tartják számon. Mások viszont azt kifogásolják, hogy e betegség tünetei azokra is ráillenek, akik eleve is félénk, visszahúzódó természetűek; vagy akik attól való félelmükben, hogy az ellenkező neműek visszautasítják őket, „elbujdosnak a világ szeme elől”. Egyes becslések szerint az összlakosság 5 százaléka érintett. A nők körében szociális fóbia másfélszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. Abban viszont nagy az egyetértés, hogy jóval kevesebb szociális fóbiával élő ember kér professzionális segítséget, mint ahányan küszködnek ezzel a gonddal. Gyakran csak akkor jelennek meg a rendeléseken, amikor már szövődményei vannak ennek az alapzavarnak. Például amikor már depresszió, alkohol-, gyógyszerfüggőség társul a szociális fóbiához.

Milyen okok húzódhatnak meg a háttérben?

Biológiai okok – környezeti tényezők
A kilencvenes, kétezres évek óta egyre több kutatás támasztja alá, hogy a szorongásos zavaroknak – így a szociális fóbiának is – van genetikai háttere. Sokan olyan temperamentum típust örökölnek felmenőiktől, amely sebezhetővé teszi őket a szorongásos betegségekkel szemben.

Gyakran a környezeti tényezők játszanak szerepet abban, hogy a hajlamból betegség alakuljon ki. A környezeti tényezők közül a krónikus stressz, a szülő halála, a túlvédő, de egyben elutasító nevelői stílus, a szülői viták, a szülők pszichiátriai betegsége, a nagyobb testvér megalázó, kritikus viselkedése azok a tényezők, amelyek leginkább szerepet játszanak.

A szociális fóbia kezelése

A pszichoterápiás módszerek gazdag tárháza és gyógyszeres kezelés áll e gonddal küzdő személy rendelkezésére.
A szorongásoldó készítmények azoknak nyújthatnak megfelelő megoldást, akik nem tudnak, nem akarnak szembenézni azzal, hogy mi a szorongás forrása, vagy olyan súlyos szorongásaik vannak, hogy a mindennapi feladataikat sem képesek ellátni.

A pszichoterápiás módszerek nemcsak a tünetek csökkentésében, hanem a tünetek mögött húzódó okok feltárásában jelentenek hatékony segítséget. Az egyes irányzatok máshová helyezik a hangsúlyt. Például a viselkedésterápiák kiemelten foglalkoznak azzal, hogy – konyhanyelven fogalmazva: a „kutyaharapást szőrivel” elvet követve – kioltsák a kapcsolatot a szorongás és a társas helyzetek között. A kliens az elkerülő viselkedés helyett a helyzetekbe belemenve éli át és tanulja meg azt, hogy e helyzetek túlélhetők, ártalmatlanok. A pszichoanalitikus megközelítés a terápiás kapcsolat és a személyiségfejlődés szemszögéből vizsgálja a szorongás okát. A szociális fóbia kezelésében nagyon jótékony szerepet tölthetnek be a csoportterápiák, amikben a kliens társas kapcsolatok sűrűjében dolgozik magán, és számos visszajelzést kaphat arról, hogyan látják őt mások. A csoport védett terében tét nélkül próbálkozhat új viselkedésformák kialakításával.

Bár az egyes pszichoterápiás módszerek különböző elméleti háttérrel és eszköztárral dolgoznak, közös bennük az, hogy a szociális fóbiás ember énképén formálnak: a túlzó, negatív fantáziákat átdolgozva reálisabb önértékelést tesznek lehetővé.

Sok dologban magamra ismertem. Szociális fóbiám van?

Az egészség és betegség között nem húzható éles határvonal. Ráadásul betegségekről, testi-lelki bajokról szóló szövegek olvasása közben gyakran ismerünk fel egy-egy jellegzetességet, sőt olyan tüneteket is felfedezni vélünk magunkon, amelytől korábban nem is szenvedtünk. Így van ez a szorongásos problémáknál is. Azt gondolom, akár a kíváncsiság, akár a saját gondja hozta Önt erre az oldalra, nem kell, hogy diagnosztizálja magát. Egyetlen dolog fontos: Ön hogy érzi magát a bőrében? Ha rosszul vagy lehetne jobban is, mi az, amin szeretne változtatni. Akár magára ismert e bejegyzésben, akárcsak a fentiek egy-egy elemére, azt gondolja át, hogy mennyi mindenben akadályozza Önt a szorongás (pl. karrierjében, párválasztásban), és motivált-e arra, hogy dolgozzon ezen.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

Felhasznált irodalom:
A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula, 2001
Gabbard, G. O.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon Kiadó, 2008
Perczel Forintos Dóra: A szociális fóbia kognitív viselkedésterápiája. 337-368. oldalak. In: Szerk.: Mórotz Kenéz – Perczel Forintos Dóra: Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006